Línon történelme - mint város

Amiatt, hogy találtak neander-völgyi maradványokat, tudjuk, hogy lakott volt az őskorban is már ez a terület. A következő tárgyi emlékünk azt bizonyítja, hogy a Sajó folyó völgyeiben is falutelepekben éltek az akkori etnikum szerint avarok és szkíták. Az V. században egy szkíta törzs megszállta a

mai Baz-megye egész területét és később hozzájuk csatlakoztak a kelták is. Ők földművelő és állattenyésztő életmódot folytattak. Később a népvándorlás miatt germán, avar és szarmata népcsoportok érkeztek. A honfoglaló magyarok kiűzték a szláv törzseket, de a vegyes etnikum nem változott. A következő évszázadokban mezőgazdasági városok alakultak ki Észak-Magyarországon szerte.

István király megkoronázása után létrehozta a  vármegyéket. Kezdetben Línon Hevessel és Sárossal együtt Abaúj vármegye alá tartozott. A 12. század végére kiváltak és önálló vármegyévé alakultak. Línon vára a mai romok helyén állt. A kiskirályok idején ez a térség Ákos István tulajdonát képviselte. A 14. században a terület az Aba oligarcha család fennhatósága alá tartozott, de miután I. Károly legyőzte Aba Amádét 1312-ben a rozgonyi csatában, így Línon irányítása ismét a király kezébe került. A tatárjárás következtében Línon várát (hajdani Cserépalja) lerombolták - és bár később voltak tervek az újjáépítéséről, ebből nem lett semmi. Az évek során a város fejlődésnek indult. Ehhez nagyban hozzájárult a Lengyel- és Olaszország felé haladó kereskedelmi útvonal, ahonnan információk is jöttek külföldi térségekről. 1552-ben a törökök ostromolták Eger városát. A török megszállást az összes északi település megsínylette, Línon templomait, városházát romokban hagyták maguk után. Mikor 1703-ban végleg elhagyták az ország  területét, az emberek összefogtak, hogy megpróbálják újjáépíteni lerombolt városukat.

Később, a 18. század körül Línon kilépett a hűbérség alól, ezzel egy időben pedig németek és szlávok tömegesen kezdtek betelepülni, így az etnikai változások számottevőek voltak. Ruszinoknak, románoknak, szlovákoknak is volt kisebb csoportjuk.

Línon foglalkoztatottsága megváltozott, ahogy a szakmák elkezdtek a nehézipar felé fordulni, de ahol a legtöbben dolgoztak még mindig a szénbánya volt.

1830-ban kolerajárvány tört ki országszerte, így Línon lakosságának száma is csökken. 

A város fontos hadiszállító központ volt az első világháborúban. (1914-1918)
A háború utáni veszteségek ugyan úgy érintették Línont és a környékét is, mint az ország többi területét. A kisemmizett, átvert katonák hazaérkezvén egy dühös, csalódott, zűrzavaros környezetbe csöppentek. Velük együtt a társadalom haragja a politikai elit, a háborúban meggazdagodott feketézők és hadiszállítók ellen fordult. Línon városát feldúlta a feldühödött lakosság, és kiélték a hadiszállítók ellen érzett gyűlöletüket.
1939-ben Magyarországon meghozták a II. zsidó törvényt, amely korlátozta a zsidó emberek jogait.
1944-ig Línon lakossága nem is érezte igazán a háború valódi következményeit. Nőtt a termelés, megszűnt a régóta fennálló munkanélküliség a városban. Azonban 1944. márciusában megkezdődtek a deportálások, gettók felállítása. Línon aktuális vezetősége támogatta az akciót, mivel a város lakosságának 20%-át tették ki a zsidó vallású emberek, akiket előszeretettel okolt a polgármester a jelenlegi állapotok miatt. Májusra már az összes bejegyzett zsidót gettókba zárták. Mindezek után május és július között végbement a holokauszt legnagyobb deportálási akciója, aminek keretében mintegy 430 000 embert szállítottak el marhavagonokban a haláltáborokba. A sors furcsa fintora, hogy mikor a polgármester éppen visszaindult Línonba - miután meglátogatta családját Miskolcon és elmesélte nekik milyen bölcsen irányítja városát  - , a Tiszai Pályaudvaron érte a halál június 2-án amerikai bombatámadás által. Abban a támadásban vele együtt 206 ember veszítette életét.
Línon 2003 óta a magyar holokauszt emléknapján külön megemlékezést tart azon zsidók részére, akiket az akkori polgármester szó nélkül átadott a náciknak.
Horthy Miklós 1936-ban úgy döntött vadasparkot létesít Derenkben, de később úgy látta jónak, ha az egész falut kitelepíti, így azt a települést felszámolták. Sajnos hasonló sorsa jutott Línon egyik kisebb "elágazása", a mindössze 1 főutcával rendelkező Tejhegy is, ahonnan a lakosságot Línonba költöztették.