Kreatron

Ez a program a város lakóinak foglalkoztatására alakult, itt kipróbálhatják magukat különféle művészetekben (festés és rajz, zene, varrás, kerámia) és gyakorolhatják is azokat profi önkéntesek tanításaival mindegyik ágazatban a hét különböző napjain, heti egyszer. A kész alkotások bemutatásra/kiállításra kerülnek az év végén 3 napig, és zsűrizéssel kiválasztják a legjobb százat, amiből az első 5 helyezett kivételével mindegyik mű fix áron megvehető, ugyanis az első helyzetekért az utolsó nap licitálást rendeznek. 
 Célja a szegényebb térségben élő, ám de annál tehetségesebb személyek foglalkoztatásával elérni azt, hogy felfigyelhessenek rájuk, és lehetőséget adhassunk nekik egy szebb élet beteljesítéséhez, és önmaguk kifejezéséhez. Az anyagot, az eszközöket és egyéb kellékeket felajánlásokból, pályázatokból és persze az eladott művek bevételének csekély részéből (a másik része az alkotó tulajdona lesz) finanszírozzuk.
A célközönség javarészt a külföldi érdeklődő gyűjtők, vagy hétköznapi emberek, akik azzal próbálnak jótékonykodni, hogy olyan emberek művét vásárolják meg, akiknek talán máshonnan sosem lenne lehetőségük pénzhez jutni. A vásárlók egyedi művekkel tehetik otthonosabbá lakásukat és a tudat, hogy lehetőséget adtak másoknak az ő életüket is szebbé teszi.

Aki szeretne, a 3 nap leforgása alatt akár barátságot is alakíthat ki a helyi művészekkel, hiszen azért ennyire rövid a galéria megtekinthetőségének az ideje, hogy minél kevesebb idő alatt, több látogatót vonzzunk be a városba. És talán ennek következtében a reklámja is lehet célzatosabb.

A program kurátorai 12-en lesznek, mert mivel ez egy éves program lesz, havonta fognak váltakozni a “mentorok”, akik olyan művészekből fognak összeállni, akik önkéntesen is szeretnének fiatal tehetségeket felkarolni. 

Csoportok jöhetnek látogatóba végig követni egy hét munkáját akár év közben is! 

A szórólapunk most már online formátumban is megtekinthető!

Línon történelme - mint város

Amiatt, hogy találtak neander-völgyi maradványokat, tudjuk, hogy lakott volt az őskorban is már ez a terület. A következő tárgyi emlékünk azt bizonyítja, hogy a Sajó folyó völgyeiben is falutelepekben éltek az akkori etnikum szerint avarok és szkíták. Az V. században egy szkíta törzs megszállta a

mai Baz-megye egész területét és később hozzájuk csatlakoztak a kelták is. Ők földművelő és állattenyésztő életmódot folytattak. Később a népvándorlás miatt germán, avar és szarmata népcsoportok érkeztek. A honfoglaló magyarok kiűzték a szláv törzseket, de a vegyes etnikum nem változott. A következő évszázadokban mezőgazdasági városok alakultak ki Észak-Magyarországon szerte.

István király megkoronázása után létrehozta a  vármegyéket. Kezdetben Línon Hevessel és Sárossal együtt Abaúj vármegye alá tartozott. A 12. század végére kiváltak és önálló vármegyévé alakultak. Línon vára a mai romok helyén állt. A kiskirályok idején ez a térség Ákos István tulajdonát képviselte. A 14. században a terület az Aba oligarcha család fennhatósága alá tartozott, de miután I. Károly legyőzte Aba Amádét 1312-ben a rozgonyi csatában, így Línon irányítása ismét a király kezébe került. A tatárjárás következtében Línon várát (hajdani Cserépalja) lerombolták - és bár később voltak tervek az újjáépítéséről, ebből nem lett semmi. Az évek során a város fejlődésnek indult. Ehhez nagyban hozzájárult a Lengyel- és Olaszország felé haladó kereskedelmi útvonal, ahonnan információk is jöttek külföldi térségekről. 1552-ben a törökök ostromolták Eger városát. A török megszállást az összes északi település megsínylette, Línon templomait, városházát romokban hagyták maguk után. Mikor 1703-ban végleg elhagyták az ország  területét, az emberek összefogtak, hogy megpróbálják újjáépíteni lerombolt városukat.

Később, a 18. század körül Línon kilépett a hűbérség alól, ezzel egy időben pedig németek és szlávok tömegesen kezdtek betelepülni, így az etnikai változások számottevőek voltak. Ruszinoknak, románoknak, szlovákoknak is volt kisebb csoportjuk.

Línon foglalkoztatottsága megváltozott, ahogy a szakmák elkezdtek a nehézipar felé fordulni, de ahol a legtöbben dolgoztak még mindig a szénbánya volt.

1830-ban kolerajárvány tört ki országszerte, így Línon lakosságának száma is csökken. 

A város fontos hadiszállító központ volt az első világháborúban. (1914-1918)
A háború utáni veszteségek ugyan úgy érintették Línont és a környékét is, mint az ország többi területét. A kisemmizett, átvert katonák hazaérkezvén egy dühös, csalódott, zűrzavaros környezetbe csöppentek. Velük együtt a társadalom haragja a politikai elit, a háborúban meggazdagodott feketézők és hadiszállítók ellen fordult. Línon városát feldúlta a feldühödött lakosság, és kiélték a hadiszállítók ellen érzett gyűlöletüket.
1939-ben Magyarországon meghozták a II. zsidó törvényt, amely korlátozta a zsidó emberek jogait.
1944-ig Línon lakossága nem is érezte igazán a háború valódi következményeit. Nőtt a termelés, megszűnt a régóta fennálló munkanélküliség a városban. Azonban 1944. márciusában megkezdődtek a deportálások, gettók felállítása. Línon aktuális vezetősége támogatta az akciót, mivel a város lakosságának 20%-át tették ki a zsidó vallású emberek, akiket előszeretettel okolt a polgármester a jelenlegi állapotok miatt. Májusra már az összes bejegyzett zsidót gettókba zárták. Mindezek után május és július között végbement a holokauszt legnagyobb deportálási akciója, aminek keretében mintegy 430 000 embert szállítottak el marhavagonokban a haláltáborokba. A sors furcsa fintora, hogy mikor a polgármester éppen visszaindult Línonba - miután meglátogatta családját Miskolcon és elmesélte nekik milyen bölcsen irányítja városát  - , a Tiszai Pályaudvaron érte a halál június 2-án amerikai bombatámadás által. Abban a támadásban vele együtt 206 ember veszítette életét.
Línon 2003 óta a magyar holokauszt emléknapján külön megemlékezést tart azon zsidók részére, akiket az akkori polgármester szó nélkül átadott a náciknak.
Horthy Miklós 1936-ban úgy döntött vadasparkot létesít Derenkben, de később úgy látta jónak, ha az egész falut kitelepíti, így azt a települést felszámolták. Sajnos hasonló sorsa jutott Línon egyik kisebb "elágazása", a mindössze 1 főutcával rendelkező Tejhegy is, ahonnan a lakosságot Línonba költöztették.